IBIZAISZKÓP – Dragomago színrelép
A vasárnapi homorítás folytatódik… humorítás, egészséges nyújtózkodás és görbe tükör, gyűjtő lencse is érthető benne – kinek-kinek. Szomorú vasárnaposság mindenesetre semmiesetre sem. Újabb művész tudósítót avatunk be – saját rítusai által…
Van énnekem nagyon sok barátom a világon… Talán ezzel állok a legjobban a javaimat tekintve, amit életemben sikerült összeharácsolnom…. Közülük is az egyik legérdekesebb, különlegesen izgalmas és mozgalmas egyéniség, akit most szeretnék bemutatni. Valamikor, valahol a Tisza mentén a Papp Zoltán nevet kapta az életére, de mi másként fogjuk őt hívni… Egyúttal szeretném őt ünnepélyesség nélkül, de kicsit mégis megünnepelvén, vírusnaplónk ibizai operatív törzsi főnökének, hírformátorának, szellembeszállítójának, össztudósművészeti képalkotójának, na és nem utolsósorban, kihelyezett bluestagozatunk élőadójaként beavatni (ha ki nem felejtettem valamit)… 😊 Mindjárt látjuk, hogy ezek a girlandos titulusok miért kellettek a bemutatás elejére…
Előbb azonban lássuk, hogy mai címünk milyen mentális feladványokkal viselős, szintén mediterrán főhősünk személyének megragadása felé evezvén! Ha összeraknánk az IBIZAI, a MOZAIK és a KALEIDOSZKÓP szavakat, akkor megkapnánk a dolog értelmét, de az egy, igencsak tengeri szószörnyeteget adna ki… Ezért gondoltam, hogy a – mostaninál máskor sokkal vonzóbb – álomszigetről jövő beszámolók, nyelvi sziporkák, kultúrdesszertek kaphatnának egy teljesen egyéni megnevezést, ami meg is különböztetné azokat minden mástól. Abban maradtam magammal, és Zolival természetesen, hogy legyen ez a kultúrcsatorna, „elszigetelt” világlátás a továbbiakban: IBIZAISZKÓP ! És lőn…
No, de ki az a Dragomago Dr. Z. ? Mivel Zoltánesz, vagy Dr. Z, ahogy az ottaniak hívják, a sárkány jegyében született és ifjabb éveiben igen eredményesen röpködött sárkányként, vagyis számos rangos nemzetközi versenyen díjazottként is szerepelt sárkányrepülő volt, úgy gondolta, hogy a Dragon szó jár neki, a művésznevéhez. Ehhez már csak, az Ibizától nem messze, keletre a Földközi tengerben lubickoló párszáz méter hosszú kis sziget – Illa de Tagomago – nevét kellett hozzátoldania és megkaptuk a Dragomago nevet, a doktori képesítés pedig aztán, az évek során „ment (drago)magától”…
Soha nem találkoztunk személyesen, alig három éve tudunk egymásról egyáltalán, mégis azt hiszem tudunk annyit egymásról, ami egy életre szóló barátsághoz is elég, mintha mindig is ismertük volna egymást és azt hiszem nincs ember a földön, aki annyit írt volna nekem, képes és videoanyagok végtelen tömkelegével, mint ő ebben a pár évben. A Dr. Rock szakrendel című – korábban itt is citált – internetes rádióműsorom kapcsán ismertetett meg bennünket a kiváló szellemű nagy barátunk Solti Mihály, (akire még szintén visszatérünk!). Vele hármasban indult be egy olyan intenzív chat-kurzus, ami azóta is tart és mérhetetlen értéket húzott már be eddig is ebbe a „szűk keresztmetszetbe”… Dragomago barátom, számomra azóta is megfejthetetlen módon, minden áldott nap, szinte folyamatosan árasztja felénk mérhetetlen mennyiségben mindennapi információit, találkozásait, képzőművészeti és mindennapi alkotómunkáját, szellemének cikázásait, állandó nyelvzsonglőri parádézással. Természetesen ő az, aki hármunk közül folyamatosan ír. Van úgy, hogy hétvégén olvasom vissza, élvezetes sziporkáit és mérhetetlen képanyagát, ami gyakran órákig eltart. Ha összeraknánk az ez eddigi írásait az, valószínűleg elérne innen Ibizáig és vissza… Közben egyedi művészi munkákat vállal, három helyszínen tizenvalahány cicáról gondoskodik, barátokkal zenél, rengeteget bulizik, építi a saját artisztikus mesevilágát a tengerparton, vagy San Mateon a hegyen. Fantasztikus belső és külső építészeti alkotásait egymás után szabja remekbe a mindennapok anyagaiból, szeszélyes, szabad játszó szenvedéllyel. Imád élni, mesélni, zenélni… és így tovább… Ebbe a „közvetítésbe” fogunk itt bekapcsolódni, az ő szívélyes engedelmével…
Sokmindent csodálok benne, a felsoroltakon kívül is, de számomra ő az egyetlen, aki pontosan úgy él, ahogyan valaha, művészetimádó hippiként és művészileg megformált életeszményeként önmagának megálmodott. Pontosan az, aki akart lenni… ha tetszik nagy magányos, ha tetszik mindenki imádott barátja; szabad és független szellem, aki berepült, meghódította és múzsáival belakta a kincses sziget egy részét magának és ott, pontosan azt valósította meg, amit régen megálmodott magának… A hippikorszak nagy globális látomásából, nem sok helyen (talán Nepál) maradt meg a mai napig így egy kis „skanzen”, az a romlatlan szellem, mint ezen a néhány száz négyzetméteren…
Már régen éreztem, hogy ez méltatlan, amiben bennünket ő részesít, ennek egy részét legalább közkinccsé kellene tenni… Ennek az első stációja kezdődik el most, hála a nagyszerű befogadó gyűjtőmedencének, amit a Vírusnapló tárt ki számunkra… adtam is neki egy magánszakzsargon megnevezést: Cool Pool – bár mostanában a szellemi kikötő, vagyis netportál kifejezésnél kezdünk lehorgonyozni…
Saját univerzum lakó
Sok riportot és újságcikket írtak már róla, többek között Ibizán is, egy többnyelvű (angol, német, francia spanyol) magazinban megjelent róla egy 6 oldalas képes riport, amit Magyarországon eddig nem közöltek. Ez a fordítás német változatból készült:
Egy, a maga útját járó másként gondolkodó A magyar építész és formatervező, Papp Zoltán éppúgy örömét leli egy tök vagy gránátalma felépítésének csodálatában, mint egy kőzetréteg formájában vagy fény és árnyék játékában. Kreativitással és kézügyességgel olyan fantáziadús és csodálatos alkotásokat hoz létre, melyekben mindenek előtt egy a közös: újrahasznosítottak és organikusak – és a szó pozitív értelmében őrültek. Úgy tűnik, Papp Zoltán születése óta a saját univerzumában él. Minden, amit eddig művészi pályafutása során létrehozott, távol van anyagi érdekektől és fogyasztói társadalmunk szegényes értékeitől. Gondolkodása mentes a korlátoktól és a szűklátókörűségtől, fontos számára az újító szellem. Ez a filozófia jellemzi egész életútját. Magyarországon építészetet és formatervezést tanult, azonban 1982-ben kalandos úton elhagyta hazáját. A kommunista rezsim megfojtotta és korlátozta ihletettségét. Bécsben megalapította az „Occasional” műhelyt, ahol végre kiélhette művészi ambícióit. A 80-as évek végén egyik művészeti projektje első díjat kapott, melyet dr. Helmut Zilk polgármester személyesen nyújtott át neki. Röviddel ezután Papp Zoltán egy hal alakú művészeti ház tervéért elnyerte a Bécs – Budapest Expo Projekt pályázatát. A politika, a média és egyes gazdasági körök támogatása ellenére az 1995-re tervezett világkiállítás a bécsi népszavazás eredményeként meghiúsult. Úgy tűnik, ez az esemény elvette a fáradhatatlan, sokoldalú tehetség kedvét az osztrák kulturális élettől, mert röviddel később Ibizán telepedett le. Az érintetlen tengerpart és a sziget kreativitásra ösztönző szelleme visszaadja munkakedvét. Egyre jobban lelkesedik az újrahasznosított tárgyak és az organikus anyagok iránt. Elveihez hű marad: soha nem hozna létre olyan alkotást, melyet a kor szelleme határoz meg. Formatervezésről és építészetről alkotott elképzelése megveti a modern haladás purizmusát, a lelketlen és steril betonsilókat, melyekben az emberek vigasztalanul tengődnek. Ez a látásmód különbözteti meg őt azon pályatársaitól, akik a 21.század építészetében szívesen megfeledkeznek a „test,lélek,szellem” hármas egységéről. „Sok spanyol szereti Gaudit, de a művészi kivitelű, kreatív építészeti projektek egyre ritkábbak”- fogalmaz sajnálattal vegyes bírálattal Papp. Szerinte sok modern építészeti megoldás csak a társadalmi rendszerek normatíváihoz igazodik. Úgy gondolja, hogy a lakóterek legyenek harmonikusak: ívek, ferdén elhelyezett nyílformák, gipszbevonatú falak lágyítsák a formákat. Szigorú belső elrendezés helyett egymásba nyíló lakótereket képzel el, melyek olykor kriptákra emlékeztetnek. Miért ne lehetnének a tetők gomba formájúak – vagy a lépcső csiga alakú? A fény is döntő szerepet játszik. A legfontosabb tehát az organikus élettér, eredeti atmoszférával. Papp Zoltán a szó nem mindennapi értelmében vett építész, inkább egy, saját útját járó másként gondolkodó. Mesterien tud bánni mindennemű anyaggal. Műalkotásait a természet szépsége, az állatok és növények színei, formái inspirálják. „ Csupán kiszabadítom a lelkeket a dolgok fogságából”- árulja el magáról. Nem kétséges, hogy sikerül összekötnie a funkcionálist a hasznossal, az álmokat azok művészi megvalósításával. Az elmúlt telet kizárólag vízilovak megformálásának szentelte, most a zenére, mint témára alkot ülőalkalmatosságokat. Például egy padot, melynek ülőfelülete egy zongora billentyűzetére emlékeztet. Aki látja Papp Zoltánt alkotás közben kaotikus műtermében, és képes nyílt szívvel szemlélni alkotásait, akaratlanul is erre a következtetésre jut: ebben a már fiatalnak nem mondható formatervezőben ott rejtőzik az örök gyermek, aki képes végtelen örömmel gyönyörködni minden apró részletben. A Kis herceget nagyon szereti, látogatásunkkor épp olyan trikót viselt, melyen a szőke regényhős látható, aki Saint Exuperyt világhírűvé tette. Haja bozontos, szeme barna, arca barázdált, kinézete vagány, de mégis hiteles. Az embernek az az érzése támadhat, hogy talán még növényekkel is tud beszélgetni. Mikor arról mesél, a Kis herceget szívesen meghívná Ibizára, hogy a szigetet a saját szemszögéből megmutassa neki, akkor az ember akaratlanul is azt kívánja, bárcsak álma valósággá válna. Mindenesetre csodás történet lenne. De maradjunk inkább könnyebben megvalósítható feladatoknál. Múlt évben a barcelonai Modern Művészetek Múzeumában Papp rendezett egy bemutató kiállítást, melyen újrahasznosított tárgyakat szerepeltetett. Ami Barcelonában oly nagy feltűnést keltett, az Ibizán is megvalósítható lehet. A szigeten épp elég olyan művész él, akik újrahasznosított anyagokkal dolgoznak. Most épp azon töpreng, hogy és hol lehetne egy ilyen akciót megvalósítani. Addig azonban továbbra is szokatlan művészi világában él és egyértelmű, hogy kreativitásának nincsenek határai. /Wiltrud Schwetje/
„Ez a cikk 10 éve jelent meg Ibizán,
azóta sok víz lefolyt a Tiszán meg a Dunán!!”
Végtelen mondat
Most pedig „első merítés”-ként a múlt heti bejegyzésekből válogatok, szemezgetek, a messengerre karcsúsított formátumban, na és a képanyaggal színesítve Dragomago végtelen mondatának tagolt részeit… Egészen pontosan, a szerdától szombatig érkezett bejegyzések kb. 10-20%-a, amit, kicsit igazgatva idéztem most…
Osztódással szaporodik a vírusnapló,
van immár ibizai rovat!
A naprakész vírus napló – nem naplopó!
Borzasztó hullámokat ölt a vírus harmadik hulláma,
Naponta ezrekre nőlt az elhulltak száma!
Örüljünk, hogy mi élünk, máról holnapra!
Ki tudja meddig írhatunk még a vírus naplóba?!
2021-ben mulatunk, ha ki nem múlunk!
Egymás nélkül mi lenne velünk?!
Miegymásban azért csak egyesülünk!
Ide nem lehet egyszerűen bevándorolni hóban-hében!
Tudni kell a tengeren is úszni! A sós lében!
A zenei élvezetek hullámhosszán a Plesivel evezünk!
Misivel a Farkasréten a régi barátokkal együttérzünk!
Tudom hogy sületlen írásaim még nyersek
és sántítanak a rímek és a versek,
de már készülnek a főtt ételek,
amit majd a vírusnaplóba megénekelek!
Ha majd igazi külképviseleti beltag leszek!
Óhh! Az egyetemi évek! Még huszonévesek voltunk…
Közel fél évszázad után, hányan maradtunk?!
A korabeli fiúk és lánykák, ma már nagypapák, nagymamák.
Történtek közben változások, bizonyos korlátozások!
Csak egy nem változott:
Máig is legszebbek a tini lányok!!
Ahogy elnézem, ők is kiöregednek mellőlem!
Tisztelik a kort! Mint az “óbort”!!
A hóbortos csajok a kedvelik a kóbort…
A mi korunkban addig vigadunk, mulatunk,..
ameddig övön alul fiatalok maradunk!
A legfőbb titkom, a suba alatt egy kolbászos Pappgulyás…
Öreg szem !!! (Meg is kéne műteni már öreg szemem…!)
A végeken, már csak a hétvégeken mű és színmű vészkedem!
Hétközben inkább zen észkedem…
A maradékból és a másoknak a rá(m)fizetéséből élek,
Csökkentem a kiadásokat és növelem a bevételeket.
Szabadúszó művész vagyok, én szabom az árakat, a feltételeket;
Meg az alátéteket – feltétel nélkül feltételesen!
A többi az jön magától… vagy mástól!!
Ha a tavalyi bevételemet és a bankszámlámat nézem,
még nem vagyok mínuszban!
A járvány kevesebb rezsivel jár…
A dolgozó népért a hazáért előre !!!
De nem szabad tervezni a füstbe előre!
Hosszú távon, rövid határidőre jó vagyok!
Ha minden igaz, talán van még 21 évem ?!
Magamat itt a földön-égen, Ibiza szigetén kiélem.
Ha 90 éves kort megérek, hősi halott leszek?!
Így aztán fontos dátum lesz az a 2042 július !
Mert akkor jön a Korona után, a Glória vírus!
Lehet, hogy én leszek az új “Notre Dame UPS”
vagyis a Notredamusz !?
Veletek ünneplek, feltéve, ha még ti is megélitek?!
Előbb az öregek kerülnek védőoltásra,
hogy ne vigyék át a vírust a másvilágra!
Csak az immunis emberek
mehetnek át a túlvilágra !
Lehet hogy én egy semmirekellő utolsó hippi vagyok,
de ezek a megválasztott államfők és gazdag milliomosok
sokkal kártékonyabbak és veszélyesebbek mint a vírusok!!!
Naponta élő adásban a híradókban az egész világon láthatók,
íródhatnak róluk a vírus naplók:
Egy pusztító vírust közre adnak,
majd aztán ellene beoltanak!
A gyógyszeripar, a gyárak…
az ő kezükben jó helyen vannak!
A mennyek kapuján Szent Péter írja a vírusmentes naplót!
És a pokolba küldi az összes bűnös naplopót…
A Corona vírus, az már maga a csömör,
Tele vele a tv, a padlás és a vödör,
Alig van már szabad sírgödör;
Aki marad, cigit teker és bajuszt pödör…
Akkor van gáz, ha homlok egyenest
homlokon csókol a halál és nem ereszt…
Hát ez tiszta röhej hogy kétszer annyi (25 ezer)
felfegyverzett katona védi a Fehér Házat,
mint amennyi Iránban és Afganisztánban volt
együtt összesen!
Nesze neked amerikai demokrácia, szabadság!
A disszidálásom után mehettem volna Amerikába is,
de Ausztriában maradtam, aztán voltam Amerikában kétszer is,
de nem tudtam „beleélni magam”
és gyorsan vissza pucoltam!
30 év Magyarország,10 év Ausztria és a nagyvilág…
végül, immár 30 éve Spanyolország,
Ibizán, ami egy szűkebb szigetvilág.
A következő utazás a túlvilág!
A mennyország vagy pokol, az alvilág?!
A nagy Alföldön születtem Tiszafüreden,
Laktam Budán az Istenhegyen,
és Angyalföldön, Pesten”.
A Mária Hilfén Bécsben”,..
Most San Mateón és Santa Eulalián a szigeten.
Már elő van készítve a mennybemenetelem!
Ahova “szentek közé” menni, semmi kedvem!
(Ha csak így nem… – zenél bele Plesi, aki a ziccert lesi…)
A napló írása olyan mint a szex!!
Mert sosem lehet befejezni”!
És minden nap újra kell kezdeni”!
Néha érdekesebb írni mint olvasni”!
Az óriás szemüveg hintámba
beleül minden cica és baba…
Ma 120 km-es gyenge, meleg szellőlökések
fújdogálnak Ibiza felett…
Elfújják a kalapom alól a saját fejemet!
Ideje lesz a szigeten a mentőszolgálatot beindítani!
Prince Miko-ja…
Az egy külön kultúr-bulvár rovatunk lehetne – jobb időkben – hogy kikkel szokott összefutni Ibizán Dragomago barátunk, bulin-útfélen… Fényképpel fogjuk illusztrálni későbbiekben, hogy Mick Jagger, ha arra jár, mindiog meglátogatja és a fia is jó ismerős. Azt viszont kevesen mondhatják el a világon hogy a legendás Prince, szintén regénybe illő gitárosa mindennapos barátja, jammelő jószomszédja volt hősünknek az utóbbi évtizedben.
Miko Miko, (Miko Weaver) a képeken láthatóan szívvel éli ezt a barátságot. (Egyik legnagyobb büszkeségem, hogy említett rádióműsoromat egy időben figyelemmel kísérte és tán még dicsérte is…). Most, Dragomago tudomása szerint éppen az El Camino ezer km-es útján elakadva dacol a vírussal valami menedéket lelve. Imádkozzunk érte együtt… ezzel a tulajdon blues-ával…
Dragomago Dr. Z. barátunk! Téged pedig ezennel transzglobális-nemzeti tudósítónkká avattunk és köszönjük eddigi és további együttműködésed! Jó szelek kísérjenek és segéljenek szellemi hullámverdesésedben, amint ezen a legutóbbi videódon Ibiza szikláit szólongatják az elemek…!