MIZSEI 70
Ide is régen írtam… Igazoltan voltam távol… Nagy munkákban vagyok… Arra is csak a legjobb barátaim kérésére álltam elő, hogy műsorvezető-közreműködője legyek egy zenés szórakoztató estnek Szeged előkelő helyén, aztán pedig, hogy megírjam arról mindezt, ami itt következik…. A 70. születésnapját, egy retrospektív ajándékkoncerttel is megünneplő Mizsei Zoltán ezt, azzal “érdemelte meg”, hogy idők óta a megkülönböztetett barátja lehetek és mert rendkívül nagyra becsülöm őt, mint előadóművészt, üzletembert és családszerető (nagy)apát! A vírusnapló gazdájához fűződő – szintén megkülönböztetett respektemről pedig már sokat értekeztem ezen “digitális hasábokon”…
Itt vagyok tehát, csak most nem tudom, merről kerüljek…?! Vicceltem is a koncert után Zoli barátommal, hogy ha valami nagyon szép életutat méltató életrajzot találok mesélni róla, az a mi korunkban olyannak hat, mintha nekrológnak készülne… El is vetettük ezt az opciót, mert ha valakinek meg se kottyan az első 70 év, az éppen ő… Egy elévült nekrológra pedig mi szükség lehet 70 év múlva…?!.
Az én barátom, Zoli, az a túlélő típus, aki akárhogy megfekteti az élet – legyen az, az évtizedekig sikerrel épített üzlethálózatának megreccsenése, szeretett hozzátartozók elvesztése, házasságok elmúlása, emberi csalódások sorozata – meg se rázza magát, derűt gerjeszt a lelkében és átzenéli magát egy másik etapba, amiben jönnek újabb, jobbnál jobb dolgok… Mivel szerszámgépek kereskedelmével foglalkozott munkássága java részében, megtanulta az “anyagot” becsülni, pláne, ha az lélegzik, mert lelke van. Ebben család és barátszeretete, bizonyosan komoly háttérbankot jelent számára, szemben azokkal, amelyek vagy három életre valót elvettek tőle…!
A szívében, a sajátjain kívül, nagyon sok billentyű van – tanítványainak, harmonikás közösségeinek és közönségének szeretete tartja életben, örök újjászületésben a dallamokat, amik közös rezgést csiholnak és minden lelki érdességet csiszolnak.
Ezen gondolatok és érzelmek jegyében hívta meg Mizsei Zoltán a szegedieket egy közös, (csak a szépre) emlékező estre a minap a Virág Cukrászda teraszára, hogy a 70-ből 64 évnyi billentyű-billegetés – tanulás, gyakorlás és fellépések százai – eredményeként kialakult ezres nagyságrendű repertoárjának válogatott kalárisait a szeretett közönsége lábai alá gurítsa…
Szerkesztőségünk tagjai és közös baráti köreink nevében kívánok Szeged Mizsei Zolijának nagyon boldog, erővel és derűvel teljes alkotó évtizedeket, legalább annyi szeretetben és szerelemben – egyszóval, Zenében – mint, amennyiben, eddig is része volt !!!
Mivel használható videófelvétel nem készült az estről, olvasóinknak két korábbi Mizsei felvétellel kedveskedünk most.
Az immár inkább megszámlálhatatlan, mint számos közös szerepléseink nyomán, engem tisztelt meg ezúttal is a barátom, hogy leszek az est műsorvezetője, annál is inkább, mert ebbe a körülménybe, mint nyílt “titkos fegyver”, be van építve, hogy előbb, vagy utóbb a szpíker ráveti magát az spontán odakészített ütőhangszerekre… Ezúttal sem történt ez másként. Mivel bennem egy mindig tettrekész, elfojtott földrajztanár is ott van minden műsorban, ezért lett közös műsoraink legjellemzőbb munkacíme, a “zenei világutazás”… Ezt ezúttal is kimondván a számon, elkezdődött az idő és térbeli röpködés a dalok szárnyán. A számok között pár mondatos zene-, illetve Zoli-történeteket terveztem mesélni… El is kezdtem egy kis méltatással, mint itt, fentebb csak sokkal rövidebben…
Igen ám, de a Klauzál tér, egy kis kultúr-szórakozásra vágyó közönségében került egy olyan kedves vendég, aki minden megszólalásomnál beszólt nekem, hogy nem kell itt a szöveg! Mikor ezt harmadjára tette meg, én azt tettem meg, amit néhány ezer műsorvezetésem alatt még soha, elnézést kértem a közönségtől a történtekért és leültem vendégnek… Ezúton is megkövetem az ottani résztvevőket és főleg Zoli barátomat, de van az önbecsülésnek egy olyan alsó küszöbe, ami alá nem tudok lehidalni, ha közönség előtt állok – az ugyanis nem is olyan könnyű, mint amilyennek sokszor tetszik……
Bocsánat, csak azért kanyarodtam el látszólag a témától, hogy felvezessem, miért toldom meg a beszámolómat néhány csodálatos zenedarab felvételével. Azok a zenemeséim maradtak el ott – többek között – amelyek ezeknek a zenei gyöngyszemeknek a történetéhez tartoztak volna. Az igazi zenei delikateszek harmonika, vagy szintetizátor-átiratai szerepelnek Mizsei Zoltán parttalan repertoárjában és még mi minden…. Ha nem hiszik, hívják meg Szeged szív-lélek billentyűsét! Hetven fölött is igen aktív…,
Remélem, ez a péntekiből vasárnapivá lett zenés “kirándulás” kárpótolt mindenkit valamennyire, aki nem lehetett ott, engem pedig az elmaradt szívbéli kommentálásokért… Mindezt, az ÖRÖK RESPEKT jegyében – az örökvidám, barátságos és pozitív embereknek!!!