BALLADA A KÖVÉR NŐKRŐL
A VÍRUSNAPLÓ mai bejegyzésében egy ismert szegedi költő, Boros János András legújabb verseiből adunk ízelítőt. Boros szerint az élvezeteket megtestesítő Árendásné idomai örök téma, Árendásné nélkül élni nem érdemes, Árendásné a mennyország, Árendásné szép kövér.
Egy nemrégen megjelent kutatás szerint tele a világ olyan pasikkal, eljönnek a rubensi idomokkal rendelkező hölgyek is. Vannak férfiak akik a világ minden kincséért sem cipelnének kövér nőt az ágyukba, pedig akik már tapasztalták az élményt, szinte kivétel nélkül arról számolnak be, hogy ez a típus sokkal tüzesebb és bevállalósabb az ágyban. Valamilyen szinten sok férfiban tudatalatti síkon összefüggésben van a kövérség, a hústömeg az anyasággal, a nőiességgel. A férfinak a fantáziájában benne van az ősi nő. Hogy mennyire tud beleolvadni egy ősi anyaságba, aminek a lényege egy hatalmas vagina, és mellette ott van az a nagy, puha, melengetést, biztonságérzetet nyújtó hatalmas test, ami révén a férfi teljesen alárendelődik az élvezetének – ezzel szemben, mondjuk, nem biztos, hogy egy 49 kilós, csinos, divatos nővel szemben el tudja engedni magát.
Minden költészet erotika
A mai irodalom nagyrészt a nemi szerelem dicsőítése. Ha regényíróink, költőink nagy részének hinni akarunk, a legmagasabb, legnemesebb cél, melyet az emberi élet számára kitűzhetünk, oly ösztön kielégítése, mely közös az állatokéval.
Babits úgy értelmezi a költészetet, mint az egyik legősibb, legelemibb kifejezőerőt a világon, olyan művészetformának tartja, amely telis-tele van rejtett utalásokkal és kapcsolatrendszerekkel. A költészet számára a szerelem általános téma, az erotika pedig a szerelem elemi része. Ha füvekről vagy fákról írunk, de ezzel a szerelmünk lágyságát vagy hevességét célunk kifejezni, akkor titkon az erotikáról is írunk, ugyanis az egyik benne foglaltatik a másik fogalmában. Ez nem csak az irodalomban számít egyediségnek, a képzőművészeti alkotások meztelen alakjai ugyanazt az esztétikai gyönyört hivatottak kifejezni, mint az irodalmi művek fülledt sorai.
A világ társadalmaiban gyakran kialakulnak úgynevezett tabutémák, amelyekről úgy gondolják, hogy a ház négy falán kívül nem illik beszélni. Ilyen téma a szexuális együttlét élménye, a belső intimitás megélése is. Az irodalom azonban elveti az efféle tilos témákat. Miért? Mert a költészet az egyén belső világának, érzéseink, élményeinek, gondolatainak kifejezőeszköze, az emberi életnek minden egyes szegmensét hivatott megénekelni. Így nem meglepő, hogy az irodalomban már évezredek óta jelen van az erotika, ugyanis a szexualitás az emberi élet éppolyan természetes velejárója, mint a boldogság, szerelem, csalódás vagy éppen az útkeresés.
Ha a költő szerelmes, ír egy gyönyörű szerenádot, ha szomorú, akkor elégiába önti bánatát, ha szétfeszítik az érzelmek, akkor a rapszódia műfaját választja. De mi van akkor, ha a belső szexualitását, az erotikus élményeit szeretné kifejezni? Meglátásom szerint nincs egy egységes műfaja az erotikus költészetnek, ez inkább téma, mintsem egységesen alkalmazható műfaj. A poéta ihletett állapotba kerül egy-egy elképzelt vagy ténylegesen átélt esemény után, melyeket versszakokba tömörít. Nincs műfaji, formai határ, egy életképszerű vers éppolyan jól képes átadni a költemény mondanivalóját, mint egy szigorú szabályokat követő balladaforma. Mivel már alapjában véve egy megkérdőjelezhető témáról beszélünk, ezért a cél szentesíti az eszközt, az érzelmek efféle kifejezésmódja egyáltalán nem zár keretek közé, sőt mondhatni felszabadít, nyílt terepet ad alkotóinknak.
Nevezhetnénk az irodalmi szexualitást élményköltészet és az esztétikára törekvő líra szerelemgyerekének, ugyanis mindkettőből bőségesen merít. Élménylíra olyan szempontból, hogy gyakorta egy-egy megragadott pillanat, egy felhevült állapot megversesítéséről beszélünk, másrészről azonban mégis esztétizáló alkotások, ugyanis a szépség és a gyönyör egyedi, intim világnézetét szándékoznak visszaadni a lírikusaink.
Az ókori római irodalom költője, Caius Valerius Catullus (i. e. 84 – i. e. 54) erotikus irodalom egyik leghíresebb korai képviselője, A költő életének meghatározó eseménye volt a Lesbia iránt érzett szenvedélyes, ellenmondásos szerelem, amely költeményei folytonos ihletőjeként szolgált: „Hallom, egyre üzekedsz a fiúkkal. Remélem, hogy tizet is kikészítsz közülük minden éjjel”.
Az 1300-as évektől erotikus művek sora, a Dekamerontól a Canterbury mesékig, számos alkotás taglalta a középkori emberek nemi életét. Például Pietro Aretino vagy Arezzói Péter (1492–1556) olasz, reneszánsz költő nevét talán nem ismerjük annyian, de ha elolvassuk egyik versét, bizonyára bánni fogjuk, hogy nem tartozott bele a neve a tananyagba. Íme a Bujaság szonettjeiből című költeménye, ami megmutatja, hogy nem csak a mai ember meri elengedni magát az ágyban, hanem a régebbi korok lakóinak is megvolt a fantáziája a lepedőakrobatikához. S felfedezték, hogy a mocskos szavak sokszor felkorbácsolják a hangulatot. Míg a szajha kifejezés a hétköznapokban rettentő sértő tud lenni, addig a hálószoba falai között ez egy egészen természetes bók.
Tárd szét a combod, hogy bódulva nézzem farod tövét s a kéjek völgyes fészkét Látvány amelytől dagad minden érzék! Fészek, mely méltó, hogy Édent idézzem! S míg ennyi csábon szemem égve néz szét, s csókolni őket, vágyam kelni érzem: Nárcisszként nékik tükrét tartja készen hasam alatt a szent szerelmi készség. ,,Ah, jer az ágyba! vár a lázas éjjel! készülj, kis szajhám, készülj! Jer az ágyba vad gyönyöröm alatt zúzódni széjjel! Gyere már! Ördög bújjon vén anyádba! “,,Jövök, mucuskám! Ily isteni kéjjel lecsalhatsz a legmélyebb alvilágba. Ó, nincs, ki többre vágyna s kevésbé elégedne meg csekéllyel, mint én! — Jerünk már, lubickolni, ágyba!”
A középkor és a kora reneszánsz korszakhatárán alkotó francia költőtől, François Villon (1431-1463) sem állt távol az erotikus költészet, alkotásaiban a testi szerelem élményszerű leírásáról olvashatunk. Villon alkotásaiból reális képet kapunk a korabeli férfi szerelmi, szeretkezési életéről, a francia bordélyházas mindennapokról. A költő szókimondóan fogalmaz, nem szeppen meg a legintimebb részletek kimondásától sem. Ilyen alkotása például a Ballada a Vastag Margot-ról című verse is, mely egy részeg bordélyházi fülledt eseménysorozatot mutat be szatíraszerű elemekkel fűszerezve.
Janus Pannonius – vagy Csezmiczei János (1434 – 1472) az erotikus irodalom első hazai képviselője volt. A magyar származású reneszánsz költő sem vetette el a szexuális irodalmat, bátran ír a testi gyönyörökről, pedofil papok álszentségéről vagy éppen erotikus élményeiről. A VÍRUSNAPLÓ külön bejegyzést szentelt nagyszerű költőnknek:
A francia esztétizáló irodalom kiemelkedő alakja, Charles Baudelaire (1821-1867) is költött verseket a testet felemésztő szexuális vágyról. Úgy tűnik, hogy még a Parnasszus elefántcsonttornyába elkülönülő költőt is megihlették a testi öröm szépségei, alkotásaiban felhevült testi vágyakról, mindent felemésztő érzésekről és az ezzel járó kínokról ír.
Arthur Rimbaud (1854-1891), francia szimbolista költő is főként a szexualitás és a nő esztétikai minőségének kifejezésére törekedett, alkotásaira a kellemes hangulat és a szemet gyönyörködtető látványvilág a jellemző.
Dr. Réthy László (1851-1914) a Magyar Tudományos Akadémia tagja, költőként Lőwy Árpád néven vált ismerté több száz erotikus-pajzán versével. Talán a VÍRUSNAPLÓ mai bejegyzésében szereplő, Boros János András költészete áll legközelebbi rokonságban Lőwy stílusával.
Weöres Sándor (19ö13-1989) a magyar irodalom kiemelkedő alakja, az irodalmi utánzás, a távol-keleti kultúrák kiváló mestere. Egy hajdani költőnő írásai című könyvében egy önjelölt költőnőt, Lónyai Erzsébetet igyekszik megformálni, kinek jellegzetessége a testiség heves megélése, a szexualitás fontossága. A fiatal lány egész életútját illetve utóéletét nyomon követhetjük naplószerű feljegyzései, rövid-hosszabb versei, másik visszaemlékezései által. Psyché maga a szexualitás, verseiben minden szemérmet félredobva, bátran fogalmaz testi vágyairól és kínjairól. A kötet jellegzetessége, hogy korszakleíró, korszakpótló, Weöres észrevette, hogy hiányzik a magyar irodalomból a szentimentalista – biedermeier korszakra jellemző irodalom, ugyanis a korszak politikai eseményei egy más költőtípust kívántak meg, hazafias, nemzeti ódák születtek szentimentalista élményversek helyett. Psyché tehát imitáció, versei pedig kitalációk. A Sáros-pataki polgár leány című erotikus költemény Lónyai Erzsébet fiatalkorából származik, és a közösülésre vágyásról szól eléggé csípős nyelven, szókimondó hangulatban.
BOROS JÁNOS ANDRÁS VERSEI:
Árendásné és a békakirályfi Falunak a végén, Egy kis házikóban, Élt ottan egy leány Igen szűkös sorban. Nem volt ám sok esze, Ezért volt nagy gondba, Ő volt bizony – tudjuk – A falu bolondja. A haja torzonborz, Éltek benne tetvek, Sohase mosdódzott: Bolháknak ez tetszett. Gondolt egyet Erzsi, így hívták a némbert – Világot megy látni, Hátha királyné lesz. Elhatározását Követték a tettek, Útközben azonban Gyötörték a tetvek. Poros országútnak Keresztezésénél Pihenni ő megállt, Vakarni a tetvét. Micsoda szerencse! Szembe jött egy béka, A fején csillogott Egy arany korona. Büdös volt és nyirkos, Tán egy kicsit szaros, Mindenképp így illett, Egy bűzös varangyhoz. Undok, tátott szájjal Gyorsan elbrekegte: Királynénak lenni, Volna ehhez kedve? Egyet mondok neked, Kettő lesz belőle, Ebbe minutumba, Csókolj engem kedvre! Én bizony hát akkor, Királyfivá válok, Ha te így cselekszel, Soha meg nem bánod. Ebbe az órába Feleségül veszlek. Királynéként akkor Teheted mi kedved. A torzonborz nőnek Nagyon akaródzott Királynénak lenni: Alkalom most nyílott. A redves varangyot Szájához emelte, Csókot nyomott rája, Ölelte kedvére. Undorító látvány – ne vegyétek zokon – Ettől aztán majdnem Kifordult a gyomrom. A varangyos béka Ekképp szerzett asszonyt: Senkinek sem kellett, Hisz olyan ronda volt. Nem lett ő szép herceg, Sem pompás királyfi, Maradt olyannak mint Békák között bárki. Ezzel szemben Erzsi Lett büdös varangyos: Csókja miatt ő is Békanővé vállott. Nem volt már mit tenni, Szépen egybe keltek, Ők kettesben aztán, Hosszan elbrekegtek. Árendásné a luxusdomina Megtörtént esetet Regélek én mostan: Süli koma hogy járt Az Árendásnéval. Szado–mazo szexre Volt Zolinak kedve, Árendásné állott Rendelkezésére. Setét bőrből készült Bugyiját felvette, A melltartójának Ugyanez volt színe. Láncok lógtak róla, Szörnyű vasszegecsek, Kezében egy korbács: Az volt rettenetes. Pattogtatta bőszen, Sülire rikácsolt: Meztelenre vetkőzz, hadd látom a károd! Szörnyű dolog történt: Nem is volt hímtagja, Helyette lengett ott Penészes giliszta. Árendásné erre Iszonyú mérges lett: Anyádúristenit! Ezért megbüntetlek! Ha nincs rendes faszod, Megteszi a nyelved, Seggemnek a lyukát Gyorsan lefetyeljed! A szöges korbáccsal Úgy elverte gyorsan, Süli koma beszart Azon minutumban. Piszkában fetrengve Akkor is azt nyögte: Piciny faszom miatt büntess meg, te beste! Perverz nemi vágyát Zoli tán megbánta, Hisz az Árendásné Igen eltángálta. Ilyen szigorú volt, Abban nem volt hiba, Buja Árendásné, A luxusdomina. Árendásné, a szexrabszolga Tárgynyeremény sorsoláson Utazást nyert Erzsi nyáron. Kéjutazást Dubaiba, Arab Emírátusokba. Megérkezés után szálló, Benne bizony luxus háló. Utána meg városnézés: E városban sok a szépség. Jobbra–balra kujtorogva, Műemlékek, mennyi csoda! De jaj! Erzsi a csoporttól Lemaradt most, nem lesz ez jól! Hamarosan sikátorba, Sötétségbe botorkálva, Ijesztő volt itt a környék, Borította a sötétség. A sötétség leple alatt, Árendásné szépnek látszott, Valójában volt ő ronda, Ezt mindenki tudta róla. Kapualjban, lesben állva, Haramiák álltak, várva. A gyanútlan Árendásné Kloroformmal lett kábítva. Gonosz banda őt eladta, Lett belőle szexrabszolga: Török basa háremébe Kötött ő ki, immár végleg. Süli koma nagy titokba A hárembe beosonva, Török ruhát vett magára, Hogy az Erzsit jól megbassza. Török basát átéléssel, Süli koma játsza éppen, Alakítás igen csodás, Megtévesztő hasonlóság. Jó volt Árendásné módja, Beletanult a dologba. Várta a kéjt sóvárogva: Ő a legjobb szexrabszolga. Árendásné, a sokpinájú nő Azon ábrándozott Süli koma lopva, A hancúrozáshoz Nőjön kettő fasza. Hisz eddig csak egy volt: Ebből lett a gondja, Egyszerre kettő nőt, Nem volt hogy megbassza. Ez a nagy probléma Volt csak elméletben, Valójában Zoli Nem baszott éltében. Álmában megjelent Egy kedves angyalka, Zolinak a baját Meg is orvosolta Barátunknak kinőtt Még egy redves fasza Mikkel már a két nőt Egyszerre baszhatja. Két nőre várt Zoli De csak egy jött mostan, Árendásné volt az Egyes–egymagában. A remény még megvolt, Ő ugyan csak egy nő, Talán viszont akkor Lika száma kettő. Mit lehet itt tenni? Zoli megragadta, Lábát szétfeszítve, Nézte hány a luka. Nagy volt a szörnyűség, Bugyiját lekapva, Látvány tárult elő Olyan még nem volt ma. Lika száma nem egy, Sem szerencsés kettő: Hanem bizony sajnos Éppen tizenkettő. Úgy érezte Zoli, Világból kiszalad: Két faszát levágta A nagy bánatában. Azóta keresi Azt a nőt – hol van ő? – Kinek a likszáma Nullával egyenlő. Árendásné, a nagy fehér istennő Afrika szívében Egy titkos hír járja, A tűznél mesélik Vének szájról–szájra. A dzsungelnek mélyén Tanyázik egy némber Fehér istennő ő, S iszonyú kegyetlen. Lakóhelye neki Fának koronája, Összkomfortos lakás, Tarzan volt mintája. A vad leopárdnő – ennek is nevezték – Nem volt az más bizony, Mint az Árendásné. Minden holdtöltekor Lemászott a fáról, Szavannának tartott, A prédára vágyón. Leopárd bőréből Készült a tangája, Leopárdnak bőrét Tette didájára. Ezért volt a neve: Gonosz, kíméletlen, Vad leopárd asszony, A nagy fehér isten. Minden holdtöltekor, Zsákmányra éhesen, Táborhelynek tartott, Hogy ott foglyot ejtsen. Egy fiatal harcost, Hogy levetkeztesse, Perverz praktikákkal Kedvét lelje benne. A fiatal harcost Fájához cipelte, Ott aztán pucérra Le is vetkeztette. Volt egy iszonyatos, Szörnyű vasketrece, Azt jól a harcosra Rá is reteszelte. Ott aztán nagy bőszen Pöcsét húzogatta, Kéjvágyó orcával Igen sanyargatta. Vasketrecben kőrbe Négykézláb járatta, Ocsmány szitkok között Megmaszturbáltatta. Farpofái között Ingott a heréje, Árendásné, Erzsi Gyönyörűségére. Bájosan villant ki Seggének a lyuka, Mellette lengett ott Hatalmas nagy fasza. Tetszett ám Erzsinek, Az ami ott lógott, Kéjvágytól áthatva Egy nagyot rikkantott: Míg itt masíroztál Megtetszett a farkad, Alig várom most már, Hogy jól leszophassam. Az én kéjvágyimnak Se szeri, se száma, Gyere ide gyorsan, Nyomjad a bulámba! Orbitális módon Élvezzen el pinám, Mint egy gőzdugattyú Mozogjon a picsád. Lengjenek heréid Az én segglyukamba, Kéjérzést fokozva, Te pucér rabszolga! Ha büdös a faszod Annál jobban tetszik: Nehogy lemosd róla A rárohadt gecit! Az sem baj, ha túrós, Vagy egy kicsit szaros, Minél jobban bűzlik. Annál jobban nyalom. A fekete harcos Ménkű nagy faszával Hatalmasat döfött Erzsi hátsójába. Harcosunk a pöcsét Pinába akarta, Figyelmetlenségből Egyel lejjebb dugta. Haraggal szólt Erzsi: Ne oda rakd szolga! És a harcos faszát Seggéből kifingta. Oly erővel történt, A fasz majd leszakadt, A fiatal harcos Majdnem sírva fakadt. Nem maradt fasz nélkül Erzsinek pinája, Seggének a luka, Sem a csókos szája. Először rátértek Az anális szexre, Hogy harcosunk faszát, Szarral összekenje. Nyomta büdös faszát Seggen lévő lyukba, Hörögve kérlelte: Élvezz el, te kurva! Ez után meg eljött Az orális fázis, Szopta a szaros faszt Árendásné máris. Izgatta szájával A nagy büdös bunkót. Kéjesen szürcsölte Ajkával az ondót. Élvezett a harcos, Érezte, milyen jó, Mint tigris bömbölte: Szopjál le, te ringyó! Mikor befejezte, Sorra jött a pina, Azt támadta most meg Hatalmas hímtagja. Olyan mélyre hatolt Irgalmatlan fasza, Hogy Erzsi szájából Kunkorodott vissza. Így szólott most Erzsi: Azt teszed mit mondok, Engedetlenségért Jól megkorbácsollak. Én vagyok az úrnőd, Te csak pucér szolga, Ki úrnője vágyát Teljesítni fogja. Faszod tegyed számba, Nyelvedet pinámba, Kezednek az ujja Seggemet izgassa! Ha minden lyukam teli Az maga a tökély, Testnyílásaimnak Így lesz teljes a kéj! Élvezett az Erzsi, A kéjtől ő nyögött, Istennőhöz méltón Vinnyogott és hörgött. Az istennő parancsát Kinyilvánította: Hamar mostan ujjad Dugjad segglyukamba! A harcos az ujját Segglyukába dugta, Erzsinek kéjére Ki és be mozgatta. A fehér istennő Újabb kéjre vágyott, Kéjvágytól megszállva Egy nagyot kiáltott: Faszod dörzsöld ide, Érintse a mellem, Hogy onnan a geci Szájamba spricceljen! Mohón szürcsölöm én Pöcsödnek a levét, Nyalom és harapom Faszodnak a végét. A nagy élvezettől Sikított és nyögött, Magából kikelve Mint tigris őrjöngött. Olyan mennyiségben Lefetyelt ő ondót, Annak volumenje Megtöltött egy hordót. Így szólott most Erzsi: Tanuljál most rendet, Te meztelen szolga, Nyaljad altestemet! A harcos parancsra Nyalni kezdett legott, Árendásné viszont Haraggal így szólott: Ha jót akarsz tőlem, Ne csak pinám faljad, A fürge nyelveddel Segglyukam is nyaljad! Ha seggemnek lyukát A parlagon hagyod, Jól megkorbácsollak, Vagy levágom faszod! Harsant, mint vezényszó Istennő parancsa: Te meztelen bika, Megalázlak még ma! Mint egy szarvasmarha Álljál négykézlábra, Megfejlek én téged, Mint egy pásztorlányka! Szépségem őrizni Bikatejjel vágyom, Kiömlő ondódban Testemet megmártom! De az istennőnek, Dicsősége letűnt, Hisz a baszás közben Mindig alul feküdt. A fiatal harcos Úgy vélte helyesnek, Ki alul van ekkor Máskor is ott legyen. Árendásné tehát Pelenkákat mosott, Mint közönséges nő Főzött, takarított. Ha az ifjú harcos Hibát talált benne, Nagyot húzott Erzsi Meztelen seggére. Szexuális élet Ugyanígy alakult, Mint ahogyan illett A férfi parancsolt. Árendásné pina csapdája Gondolt egyet Erzsi, S pinájába tett egy – Süli romlására – Szörnyű szerkezetet. Amit oda rakott – Nagyon is meglepő – Nem spirál volt az, De ceruzahegyező. Ment arra a Süli Teljesen óvatlan, S faszát beletette Erzsibe gyanútlan. Erre Árendásné Megnyomott egy gombot, S működésbe hozott Egy elektromos motort. Lett ám sivalkodás, Iszonyú ordítás: A gép kihegyezte Jóbarátunk faszát.