2023. JANUÁR 18.- SALVADOR DALI MAGYAR LESZÁRMAZOTTJA

írta | jan 18, 2023 | Vírusnapló, Archívum, Kortárs képzőművészet, Kultúra, Portré, Tehetség

37022763 69924e66aed62c4dff048bc3bbbbdc91 wm

Keresztes Zsófi (38 éves) magyar képzőművész. 2010-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Egyetemi évei alatt síkkép 3D térbe történő átvitelével kísérletezett, és textilarchitektúrákat készített. Művészetében az ikonográfiai formák egybeolvadásának összetett és plasztikus rendszere párosul az ezeréves nemzedék formanyelvével és referenciáival.

Művei megtestesült mozaikokként értelmezhetők, amelyek egyedülállóan ötvözik az érzékiséget és a virtualitást, az analógot és a digitálist, a valót és a szürreálist: olyan archaikus, de kortárs vizuális nyelvet hoznak létre, amely a szubjektum identitásának kérdéseit járja körül.

Egyébként Keresztes Zsófiról már írtunk a VÍRUSNAPLÓ 2021. január 18.-i számában:

Keresztes, generációjának kiemelkedő tehetségeként az elmúlt években számos nemzetközi egyéni és csoportos kiállításon, biennálén vett részt, 2022-ben pedig az 59. Velencei Biennálén képviseli Magyarországot Álmok után: Merek dacolni a károkkal című kiállításával.

Legutóbb a budapesti Ludwig Múzeum, a 15. Lyoni Biennálé és az Institut d’art contemporain de Villeurbanne mutatta be szobrait és installációit.

Keresztes Zsófia részt vett a Domaine Pommery kiállításain is Reimsben, Rigában, a brüsszeli BOZAR, a krakkói Bunkier Sztuki, a prágai Meetfactory és Karlin Studios, a grazi Künstlerhaus- Halle für Kunst und Medien és a budapesti Trafó Galériában.

Keresztes Zsófia kiállításainak koncepciója a művész Arthur Schopenhauer sündisznódilemmájához nyúlik vissza. A filozófus által használt metafora az intimitás természetét hivatott érzékeltetni. Az ember mint társadalmi lény képtelen arra, hogy egyedül éljen, ezért folyamatosan keres másokat, akikkel megoszthatja a gondolatait, az érzéseit és szeretetét, de a közelség egyúttal sérülésekkel, sebekkel is jár.

A schopenhaueri gondolatmeneten tovább haladva kiállításainak asszociatív kiindulópontját Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének egy mozzanata adja. A regény főhőse a nászútján Velencéből Ravennába érkezve egyedül indul felfedezni a mozaikokat, hogy gyermekkorát felidézze. A sündisznódilemma tökéletesen illeszkedik a regény történetéhez: a hajdanvolt kultúrák emlékei nemcsak arra ébresztik rá a főhőst, hogy az egyén a saját társadalmi-kulturális meghatározottságából nyeri az önazonosságát, hanem arra is, hogy a jelene óhatatlanul a múlt fragmentumaira épül. A kiállítás nem a regény cselekményét parafrazeálja, hanem költői analógiaként használja fel a főhős mozaikokkal való találkozásának misztikus élményét, a megtapasztalás azon pillanatát, amikor a teljességélmény szétrobban, és az addig szilárdnak hitt világkép megkérdőjeleződik. A kétely révén ugyanakkor az ember képessé válhat arra, hogy szembenézzen a folyamatosan változó önmagával.

kiemelt 2 tap

Keresztes Zsófia mozaikkal borított szobraiban sajátosan keveredik az érzékiség és a virtualitás, az analóg és a digitális technikák, a valóságos és a szürreális: egy archaikus, mégis rendkívüli módon kortárs vizuális nyelvet megteremtve vizsgálják a szubjektum önazonosságának kérdéseit.

Keresztes Zsófia kiállítása, a művészettörténeti idézetek és a projekthez rendelt történetmesélés, az egész program narratívája élesen és pontosan tükrözi a jelen ─ nevezhetjük poszthumán korszaknak is ─ hangulatát. Stílusában és ikonográfiájában rafináltan elhelyezett kódok kötik össze a tartalmi és a befogadóban kiváltott érzelmi síkokat. Az androgün elemek szubjektíven megfogalmazott mitologikus képzeletsíkjaiban egyrészt pszichedelikus töltet, másrészt az egyén és univerzum viszonyából eredő szerepvizsgálat jelenik meg. Egyfajta alternatív valósággá emelt virtuális világ ─ fogalmazott Fabényi Júlia nemzeti biztos, a Ludwig Múzeum igazgatója.

Kategóriák