Az őshippi barátunk, Zoltán Papp karácsony előtt útra-kelt vadregényes ibizai partjairól, valahova máshová… Integetünk utána és emlékezünk, örök barátsággal…
A mindennapjaim egy nagyon kedves része szakadt ki az életemből…! Óriási megtiszteltetésem volt, hogy jó néhány éve,Solti Mihály közös barátunk révén megismerhettem és azóta mindennapos tudósításokat kaphattam az életéről, játékos, örökké derűs gondolatairól!!! Bár majd biztosan fogunk odaát, valami égi hippi asylumban, de ebben az életünkben soha nem találkoztunk, – mégis az egyik olyan barátomnak tekintem, aki a legközelebb áll hozzám és akire ezután is naponta fogok gondolni… Dragomagó Barátom – éld és élvezd azt a dimenziót is, ahová most átléptél, mint az ittenit…! Tartson örökké a szellemességed, a mosolyod és a nevetésed! Misi barátommal folytatjuk a Veled való beszélgetést, most már inkább Rólad.
A róla készült kis színes szőtteseimmel emlékezek Zoltánesz, vagyis Dr.Z barátomra… Kár, hogy erről is leszakadtam és nem tellett azóta többre az időmből… Csak a chat-es hagyaték, önmagában is feldolgozhatatlan. Az viszont elégedettséggel tölt el, hogy – bárha csak mintavételszerűen is – a barátomat jól jellemző stílusban és játékossággal sikerült kétszer is képet adnom róla… Baktatunk a végzendő dolgaink után, időben előre és hátra… Sajnos, egyelőre több nap, mint VÍRUSNAPLÓ.