2022. ÁPRILIS 27.- VENDÉGLÁTÁSÉRT CSERÉBE FESTMÉNY

Szerző: | ápr 27, 2022 | Vírusnapló, Archívum, Képzőművészet, Kishegyes, Politika, Szabadka, Történelem

Kedves VÍRUSNAPLÓ olvasók, tudjátok, mindenkinek van valami szívügye, az enyém a képzőművészet. A VÍRUSNAPLÓBAN talán ezért is van túlsúlyban – 550 bejegyzésből több mint 70 – a festészettel foglalkozik. Csak egy pár példát említsek:

BEVEZETŐ

1902-ben a szabadkai értelmiség úgy vélte, hogy Szabadkának is kell szépművészeti szentélyt építenie, ahogyan azt Arad, Kolozsvár, Miskolc megtette, és ezzel utat nyithatnának a művészi inváziónak. A városban esetleg olyan művészi iskola is alakulhatna, mint amilyen a nagybányai vagy a szolnoki. Úgy gondolták, hogy Palics nyáron elég érdekes környezet lenne erre a célra. A környéken száguldó mén, tanyavilág és delelő gulyák lekötnék a művészek figyelmét. A művészetpártolók szerint Szabadkának is be kell kerülnie az emelkedettebb művelődési áramlatokba. Azt mondták, hogy az anyagiasság és a korrupció ellen erősebb gátat nem lehet építeni, mint a szépérzék fejlesztésének erejével – mert művészet így vezetheti társadalmunkat az erkölcsi megtisztuláshoz.

PALICSI MŰVÉSZTELEP 1
Első palicsi művésztelep

Mai bejegyzésem témája, hogy a vajdasági magyar festők, hogyan inspirálhatták a Jugoszláv művésztelepek létrejöttét és a zseniális kishegyesi Dévics Imre, kulturális szervező hogyan hozott létre vagy 100 művésztelepet:

A JUGOSZLÁV MŰVÉSZTELEPEK INDULÁSA

Szabadkán 1950-ben Hangya András festőtanfolyamot létesített, és maga köré gyűjtötte a tehetségesebb szabadkai magyar és bunyevác fiatalokat, de az idősebbek közül is többen látogatták a képzőművészeti kört.

Palicson 1950-ben Oláh Sándor és még néhány szabadkai festő a vendéglátóipart beszélte rá, hogy adjanak enni, inni, meg szállást a művészeknek, és azok ezért lefestik Palicsot. Meghívtak néhány nevesebb festőművészt, köztük Tabakovity Ivánt, Milán Konjovicset és Ante Abramovity festőművészeket is.

Topolyán 1950-ben Ács József topolyai származású festőművész felvetette a művésztelep megalapításának a lehetőségét, de erre végül Zentán kerül sor, 1952 nyarán.

Palicson 1952 nyarán a Milekics-féle Bácska galériában B. Szabó György megszervezte a Magyar Ünnepi Játékok keretében, a Jugoszláviában élő magyar képzőművészek munkáinak a kiállítását. A tárlaton, az akkor már nem élő vajdasági magyar képzőművészek alkotásai is szerepeltek.

Ugyanebben az időben a Vajdasági Képzőművészek Egyesülete beolvadt Szerbia Képzőművészeti Egyesületébe az ULUS-ba. Vajdaságnak már ekkor tizenötnél több iskolázott képzőművésze volt, akik a belgrádi festőiskolán tanultak.

Ez volt a helyzet, amikor Ács József kortársaival és részben iskolatársaival, Milán Konjovicttyal, Bosán Györggyel, Stevan Maksimovity és Milivoj Nikolajevity, festőművészekkel, meg Sáfrány Imrével megjelentek Zentán, és a helyi vezetőkkel, Farkas Nándorral, Tripolszky Gézával és Varga Lászlóval megállapodtak abban, hogy a vendéglátásért a festők reggeltől estig dolgoznak. Valamint képbemutatót is rendeznek, beszélgetnek az emberekkel a művészetről, kiállítást nyitnak. Azt is szerették volna, ha a város vásárolná festményeiket, hogy egyszer legyen képtára is Zentának. A csoport kereste a modus vivendit, a vezetők pedig támogatni akarták a hazai művészeket, és megsejtették, hogy egy új tartalmú kulturális életet honosíthatnak meg Zentán.

A következő évben a csoporthoz csatlakozott még B. Szabó György és Bosko Petrovity újvidéki, Zorán Petrovity, belgrádi, Stojan Trumity, pancsovai és Petrik Pál, szabadkai festőművész.

Ács József a zentai festőtelep első monográfiájában „összekapkodott” néhány tényezőt, “a heterogén csoport” szükségszerűségét, „a vajdasági festészet fellendítésének érdekét”, „a lehető legtöbb ihletnek a megszerzését”, „a vajdasági hagyományok fejlesztését”, „gyorsan valami nagyot tenni”, „megmutatni hogyan kell képzőművészeti politikát vezetni”, „a festők bensőséges kapcsolatát megteremteni” jelzőket használja. Ha csak ezeket az általa vázolt indítékokat vesszük is figyelembe, akkor léáthatjuk, hogy nem egyszerű csoportosulás és indulás kezdődött Zentán.

A következő éven, 1953-ban, Ács József, Milos Bajity és Zorán Petrovity belgrádi, Stevan Maksimovity és Bosko Petrovity újvidéki, és Petrik Pál szabadkai képzőművész megjelennek Topolyán és Dévics Imre meg Nagy József segítségével 1953-ban elindították a topolyai művésztelepet is.

1954-ben, lényegében ugyanez történik Becsén, ahol Bálizs Klára és a helyi múzeum segítségével a már homogén csoportot képező képzőművészekkel, akikhez még Milán Kerac és Milorad Balac újvidéki festők társultak – szintén megindul a munka.

1955-ben a sremska-mitrovicai járás megalapítja a szerémségi művésztelepet Rumán.

Topolyán a már meglevő csoporthoz csatlakozik Ankica Opresnik újvidéki és Szilágyi Gábor szabadkai festő.

Bánátban 1954-ben alakult meg a zrenjanini csoport, amelynek Fájfer Károly, Jovan Janicek, B. Szabó György, Sipos Mirjana, Mira Nikolity és Wanyek Tivadar volt a tagja. A következő évben a csoport átalakul bánáti csoporttá, mivel kibővült a Belgrádban élő Mihail Berendija, Vasa Pomorisac, Ivan Radovizy, Ivan Tabakovity, Zorán Petrovity, Stojan Trumity, Stevan Dukity, és Aleksandar Zarin, bánáti származású képzőművészekkel.

A már teljesen összetartó zentai csoporttal együtt ez a bánáti csoport Wanyek Tivadar festőművész vezetésével, valamint Slobodan Bogojevity, Dragutin Cigarcsity, Nikola Graovac, Aleksandar Lukovity, Milun Mitrovity, Dragoslav Stojanovity-Sip, Lazar Vozarevity és Lazar Vujaklija, belgrádi képzőművészekkel közösen 1956-ban létrehozzák az écskai művésztelepet Zrenjanin mellett.

img06271a
A kishegyesi Dévics Imre: a szabadkai színház igazgatója, a jugoszláv művésztelepek megálmodója és kulturális miniszter

1956-ban Dévics Imre mentorállásával megalakult a kishegyesi kerámia-művésztelep, melyet Mojak Aranka keramikus vezetett.

Ekkor már látszik, hogy a zentai csoport mozgalmat teremtett, és az ötéves zentai festőtelep jubileuma alkalmából Zentán, 1957. november 27-én tanácskozásra ült össze vagy 60 képzőművész, melyen Dévics Imre a festőtelepek fejlődéséről tartott beszámolót. Az elhangzott beszámolók és hozzászólások új képzőművészeti politika alapjait képezték.

Topolyán 1954-ben tartottak először hivatalos megbeszélést, amikor megszületett a jelszó: „ Képtárváros – városi képtár helyett!” Ekkor indult el a középületek és terek, az architektúra és képzőművészet szintézise. A következő megbeszélés Topolyán 1957-ben volt, melyen Aleksa Celebonovic, belgrádi festő és műkritikus tartott beszámolót, a művésztelep problémáit vitatták meg.

Az écskai művésztelep már 1957-ben meghívott egy szlovén festőművészt, Marján Dovjakot Ljubljanából és később még két művészt, Ive Subityet és Ivan Seljak Copityet, akik együttesen dolgoztak a szlovéniai művésztelepek létrehozásán.

Tehát újabb folyamat indult el – a vajdasági művésztelepi mozgalom országos mozgalommá kezdett fejlődni.

A mozgalom fejlődése azonban a művésztelepi élet fejlődését is eredményezte, mert az ország különböző vidékeiről ide érkező művészek nemcsak vittek, hanem hoztak is a művészet számára fontos dolgokat. A kölcsönös megismerés és tapasztalatcsere formálta az új jugoszláviai képzőművészet arculatát. Ezt számtalanszor elmondták a művészek jelentős országos szimpozionokon, melyeket a szabadkai Képzőművészeti Találkozó szervezett.

bohemi milan konjovic 468157974
Konyevics Milán festménye: Művészek

Én, Dévics Imrének és Duránci Bélának köszönve. végig asszisztálhattam a vajdasági képzőművészek kibontakozását. Tizenhárom év alatt (1964-1976) vagy 200 kiállítása megnyitón és több katalógus szerkesztésében vettem részt, valamint vagy 5000 fotót készítettem a művészekről. 1974-ben galériát építettem (ANEX) és több éven át működtettem. Most, 50 év után is nagy szeretettel idézem fel Ács József, Kalmár Ferenc, Moják Aranka, Gild Nándor, Konjevity Milán, Szilágyi Gábor, Torok Sándor, Kerekes Sándor, Török István, Siskovszky András, Bíró Miklós, Kalmár Magdolna, Petrik Pál, Petrik Tibor, Sáfrány Imre, Faragó Endre, Hangya András, Vinkler Imre, Benes József, Almási Gábor, Pechán Béla, Vanyek Tivadar, B. Szabó György, Balázs G. Árpád. Oláh Sándor művészek és Tripolszky Géza, Duránci Béla, Dévics Imre, Szlivka László szervezők emlékét.

img06270a
Vajdasági képzőművészek kongresszusa – Szabadka 1965.,
img06269a
A vajdasági képzőművészek éves tárlatának megnyitója – Szabadka 1972. A kiállításon 123 festőművész mutatkozott be. Balról jobbra: Ipacs József, Gild Nándor, Szilágyi Gábor, Varga László és Dobó Sándor
img06267
Az első nagyszabású vajdaági képzőművészeti kiállítás Palicson. A képen jobbról balra: Bárkányi Pál, Szedlák Matija, Vukos Milán, Balla László és Dévics Imre.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Minden héten a legérdekesebb cikkeket elküldjük emailben.

Sikeresen feliratkozott a hírlevélre!